Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Alig néhány sor

2010.05.05

Alig néhány sor

óda az Alig Színpadhoz

 

Kedves Múzsa, ha utad Veszprémbe visz,

látogasd meg a tehetség egy ifjú karát,

kikhez szorosan fűz engem a szerető szív,

melyben otthont kap megannyi jó barát.

 

Ők oly kedvesek nekem,

humoruktól elszáll minden bánat,

részesíts minket ama határtalan kegyben,

hogy örökkön színpadon, nekünk játszanak.

 

Hogy miért lettek ők oly fontosak nekem?

Drága Múzsa, hogy kérdésedre felelet legyen,

hagyd elmesélnem történetem.

 

Két évtized volt már a hátam mögött,

többnyire szellemmódra jártam az emberek között.

Nem nagyon volt olyan lélek,

aki e szellemlétben észrevett…

Ez ideig, míg Adácsra vissza nem vitt utam,

csak két ember volt, ki nem lépett át rajtam.

Hosszú bizonyosság volt ez nekem,

hogy létem igen-igen jelentéktelen.

 

Mikor első ízben hozott össze velük az élet,

úgy éreztem, nyomban szétvet a méreg!

Négy ifjú szeme szemtelenségtől ragyog,

én meg azt hittem, menten szétrobbanok.

Úgy tudtam, szürke kisegér vagyok,

számítottam rá, hogy ehhez méltó figyelmet kapok,

ehhez képest, Ti már elsőre pimaszkodtatok!

És valahogy a sűrű ködös homályban megláttatok.

Én azt hittem, Ti is csak játszadoztok,

ahogy velem eddig mindenki tette,

mint mikor a macska a ház egereit kergette.

A sors fintora, nemde?

Szóval úgy esett a nagy eset,

hogy az egér nagy levegőt vett,

és a macska elébe merészkedett.

Kisült, hogy ez a macska nem eszik egeret!

(Ha nem lenne világos a metafora,

az Alig Színpad most a macska…)

 

Szóval, hogy érjek a történet végére,

s ne szaporítsam a szót szóval,

e bájos csapat felfigyelt a kisegérre,

bár ezt ő sohasem kérte.

Mióta észrevették a szoba homályos sarkában,

azóta úszik szeretetük árjában.

Drága Múzsa, lásd meg Te a csodát,

ők ugyanis elképzelni sem tudják,

hogy az egeret mily börtönből szabadították!

Az egérke szíve azóta csupa-csupa csücsök lett,

és minden csücskébe az Alig Színpad fészkelt.

 

Szeretet, Te jó emberek Múzsája,

kérlek hát, vigyázz az Alig Színpadra.

Őrizd meg e kedves társaság humorát,

Bence kellemes jelenlétének báját,

Dönci pótolhatatlan személyét, és magyaros bajuszát,

Csaba gáncstalan Lovag voltát,

Jozefus örökkévaló Törpapaságát!

Tartsd meg AdEe kedves, szeretnivaló személyét,

Dudi mindent elsöprő vonzerejét,

Marci szeretnivaló jó lélekségét,

Levi huncutosan kedves, piros pozsgás arcát,

András helyzetgyakorlatnak beillő játékrepertoárját!

Thalia, színjátszás istennője,

segítsd őket nagy-nagy sikerekre!

Őket, kiknek játéka úgy nevettet,

hogy szemünkből csorognak a könnyek!

Jutalmul halmozd el őket!

Adj nekik boldogságot, barátságot,

sikereket, földi és mennyei örömöket,

boldogságos hétköznapokat és sok szeretetet!

És a végére egy üzenet,

átadni, a megtiszteltetés engem illet,

a Kisegér és jómagam is nagyon imádunk Benneteket!

 

 

Gál Enikő, 2009. szilveszterére

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

javítás

(Vivi, 2010.05.19 17:56)

*megborzongok

Óda egy isteni tehetséghez

(Vivi, 2010.05.19 17:55)

Ha már versek, akkor begépelem a kapolcsi aligos mappámból előkerült 5 évvel ezelőtti próbás játékon született verset, amit a Zsófival írtunk. Csak, hogy nyoma maradjon...

Óda egy isteni tehetséghez

Óh Te magasztos lélek,
Miattad örülök, hogy élek!
Csodás mély hangod, ha hallom megbotzongok,
S életem nem lesz hiábavaló.

Tehetséged oly hatalmas,
S hozzád ki érhet fel? tán a Csaba?
Nem! Ezt senki nem teheti meg!
S álmunkból lágy hangod költ fel:
"Nem úgy mintha a Németh Józsi mondaná!"

Ezt is de rég mondtad már Józsi :)

nocsak nocsak...

(Levi, 2010.05.05 23:03)

Bezony, Jozefusz, magam is csak lesek.
Ha a fejem sokat töröm, s ha meggebedek
sem tudom, mi ér fel ily nagy-nagy tettel,
mi késztet egy Enikőt, hogy mindezt rímbe fejtse.

Áldomást kérek én is, mindannyiunk nevében,
légyen még egy Vasvár, e szép szeretet hevében!

megilletődve

(Jozefusz, 2010.05.05 15:39)

Megilletődve állok itt a vers előtt. Nem tudom létezik-e még színjátszócsoport, akikhez verset, mit verset!, ódát! írtak. Köszönjük, Enikő.

hátőőő

(Csacsa, 2010.05.05 15:30)

Enikő ez szép volt:-)