Ugrás a tartalomhoz Lépj a menübe
 


Adácsi kritikáink

2009.11.11

Adácsi előadásaink kritikái - Tóth Zsó korabeli cikkeiből kiollózva

Adácson, ezen a Heves megyei településen rendezik minden év novemberében az Országos Falusi Színjátszó Találkozót és Konferenciát. Az Alig Színpad 2002. óta vesz részt folyamatosan a rendezvényen előadásaival.

 

2002.

Alig Színpad (Veszprém) - Baranyi Ferenc: A lónak vélt menyasszony (rendező: Németh József)

A szakemberek szerint az egyik alapvető probléma az volt, hogy a vásári komédia idegenné válik más térben - itt, kiszakítva eredeti közegéből- kissé légüres térbe került. A verses szöveg tolmácsolása nem sikerült egyformán mindenkinek, a valódi tévedés szituációja nem született meg. Nem oldotta meg a játék -önmagán belül- az egyes részek elválasztását, s így bizonyos örömöktől megfoszttatott a néző. Az igen ügyes főszereplő lány alkatilag okozott "csalódást"... noha a szövegben folyton öregecskének, kövérnek és részegesnek tituláltatik, csak ez utóbbit sikerült jeleznie. - lévén hamvas, vékony és csinos. Bizony nehéz dolog a színjátszás!

Kép

2003.

Alig Színpad, Veszprém - Weöres Sándor: Csalóka Péter

Kicsit hasonlóan a hajmáskériekhez, az alulvállalás bűnét olvasta a színjátszók fejére ez esetben is a zsűri. Miközben maga a "retrospektív" rendezés működővé teszi az előadást,  és a figurák többnyire remekül megszólalnak, (nagyszerű például a háttér hangkulissza) - valahogy nincs tétje semminek. Nincs igazi konfliktus, a játék túl szimpla, túlságosan gyermekded igazságokról szól. Meggyőződésem, hogy a remek karakteralkotó képességgel bíró játszóknak csak valami szikra hiányzik - egy felismerés, amitől a történetecske a légüres mesei térből valós téttel bíró, drámai töltetű eseménysorrá válna.

Kép

 

 

2004.

Alig Színpad, Veszprém - Billisics/Szabadhegyi: Kocsonya Mihály házassága

Ahogy a bemutatók sora folytatódott, máris mutatkozott a remény; vannak több éve együtt dolgozó, összeszokott csapatok, akik már színjátszói rutinnal felvértezve lépnek porondra. Rendezőjük a megszállottak fajtájából való. Csakhogy hibát találni itt is lehet. (Persze nem ez a cél. Ám zsűriként nehéz nem észrevenni.) A nézőben, legyen az alkalmi vagy hivatásos, kérdések fogalmazódnak meg. Miért éppen ezt választották, miért éppen a régi, ám könnyűnek mutatkozó darab: a Kocsonya Mihály házassága, van-e érvényes üzenete, válasza vagy kérése a korunkra? Akár azt is válaszolhatjuk: igen. Csakhogy a dramaturgia szövete erősen hézagos, a darab nem lesz több a commedia dell'arte-ből ismert kanavásznál. Meg kellene tölteni hússal, vérrel, emberi lélekkel a figurákat, és cselekményyel a kopár mondatokat. Miközben a színpadon tehetséges színjátszók mozognak, az élmény hiányos marad. Kicsinység, de ügyelni kellene az eszközhasználatra (borosüveg helyett inkább korsót használni), fejkendővel ellátni a fejkendőre éretteket - és kevésbé látványosan tálalni a meglepetést, ami akkor jön, ha Diána, az eladó "leány" leleplezi magát. (Vagyis túl sok a (horgolt, vagyis nem ideillő) kendő-játék, nagyon ígéri előre, hogy kancsal és öreg a lány. Kevesebb több lett volna.) Miközben dícséretes, hogy Kovács Zsu remekül mer ronda és öregecske lenni. A csoport felszabadultan komédiázik, sok jó ötlettel - olykor mechanikusan.

Kép

Az első este végén pezsdítő játékkal jelentkezett a Snasz, Veszprém-Gyulafirátótból, afféle négykezes kamaramuzsikával. Két tehetséges fiatal embert (fiatalembert) láttunk, akik öregembereket játszottak. Tették ezt mértéktartóan, iróniával teli humorral, ugyanakkor mély empátiával. Nem elégedtek meg az olcsó poénokkal, mélyebb igazságok felmutatására törekedtek - és játékuk mindvégig pontos, kifejező erejű volt. Külön erénye a játéknak, hogy nem akart több lenni, mint ami. Köszönet érte. 

(Többéves csoportépítő és rendezői munkájáért Németh József, színészi teljesítményéért Kovács Zsu, Király Róbert és Kampós Csaba kapott díjat.)

 

2005.

Alig Színpad, Veszprém - Egressy Zoltán-Jókai Mór: Három koporsó

Számomra nem volt felhőtlen öröm a következő előadás, amelyet Németh József rendezésében láttunk. Az Alig Színpadot régóta ismerjük – amit eddig láttunk tőlük, a legkülönfélébb műfajokban többnyire érdekes volt; a csapat a folyamatos változások ellenére is töretlenül dolgozik, mindig vannak új tagok és jóízű kísérletek. A mostani előadásnál – a darabválasztás ígér izgalmakat, Egressy Zoltán által átdolgozott Jókai mű, Három koporsó címmel – sokat jelentett, hogy beszélgettünk a műhelymunka stádiumairól, amelyek terméke. Igaz, minden megértés dacára, a most látott előadás bántóan ritmustalan volt – talán ez a legfőbb hibája. Sokszor úgy érezni, hogy a zenék tudatosan nagyon hosszúak (a néző számára sajna elviselhetetlenül), és sok az esetlegesség. Nincs tétje igazán a játéknak, senki nem hozza a figurát a maga teljességében – miközben, ahogy a szakértők is megfogalmazták; izgalmas karaktereket látunk a színpadon. Érdekes és teljesen különböző nők jelennek meg – ezt az adottságot is érdemes volna jobban kifejteni, megvalósítani. De az sincs eldöntve, hogy a groteszket és a stilizált játékstílust mennyire vállalják fel (meg-megcsillantják) – így az gyakorta más minőség mellett jelenik meg, gyengítve önmagát. A csoport sok értéket hordoz – az előadás kiforratlan.

Kép

 (A 2005. évi találkozón nem volt a daraboknak minősítési lehetősége.)

 

2006. 

Egyértelműen sikernek bizonyult a veszprémi Alig Színpad Szegény ördög c. előadása. Jó kis hangkulisszával indul, eleven helyzetek, egymásra-figyelés, jól kijátszott poénok jellemzik az előadást, amelynek egyik fő erénye a báb és az élő színész tökéletes összhangja. Kis rendezetlenségek, néhány luft, pár tisztázatlan helyzet – cserébe viszont igazán nagyszerű színjátszók – közöttük revelatív felfedezésként Zalavári András – szórakoztató előadása, amihez csak gratulálni lehet. Németh József a rendezőjük, aki ezúttal Lázár Péterrel és Kampós Csabával közösen jegyzi az előadást.

Kép

 

2007.

Alig Színpad /Veszprém

Illyés Gyula: Tűvétevők – rendezte: Németh József, Kampós Csaba

 

 

 

 

 

Sok erénye, számos jó pillanata mellett az előadás némely ponton bizonytalanságot hagyott a rendezői szándék felől. A ritmus időnként bicsaklik, a hangkulissza lyukas – ám sok stilizációval, ügyesen megoldott ismétlésekkel élvezhetővé varázsolták a kicsit elcsépelt alapanyagot. 

(BRONZ MINŐSÍTÉS)

 

 

 

 

 

 

 

 

Kép

2008.

A veszprémi Alig Színpad előadását, Remenyik Zsigmond Pokoli disznótorát, amelyet Németh József rendezett, szintén láttuk Hajmáskéren. Talán a legmeggyőzőbb előadás, amit eddig a csoporttól a jelenlévő szakemberek láttak. (A vélemény egyöntetű!) Tudatos választás, tudatos szerepformálások, tudatos színházcsinálás. Az előadás színvonala Hajmáskéren és most is igazi értékeket mutatott (bár jelen sorok írójának privát megjegyzése, hogy a feleség az előző szereposztásban volt meggyőzőbb!). Még mindig nincs tökéletesen megoldva az átváltozás (az öregasszony feltámadása és a boszorkánnyá változás) jelenete, ám a játék izgalmas, igényes, ígéretes. A nézők különösen hálásak a karikatúraszerűen eltúlzott, stilizált karakterábrázolásokért (különösen a férfi szereplők jeleskedtek ebben – nem mind!), és erős színházi jelenségként mutatkozott be a Hegedűs. (Ezüst minősítés)

 

 

 

Kép

 

 

Siker. Ez a siker! Nagyon várom, mit hallok majd a szakmától, de a leghátsó sorban ülve azt láttam, és hallottam, hogy ezt szereti a nép! A közönség nevetett. (Röhögött! S ez nem minőségi különbség, hanem fokozás.) Mi a recept? Néhány kitűrt fehér ing, mellény, sok-sok kendő, szoknya, egy öreglányt játszó fiatal, sok részeg, artikulátlan röhögés, és enyhén csípős alpári humor. Néhány jól megeresztett szurka-piszka, nézők között bóklászó szereplők, egy jó zenész(!). Meg egy kis szerencse. (Mondjuk színpadra szaladó kislány: tegyél le, ne vigyél ki!) És egy jó szerkezet. Amitől kerek az egész. Gratulálok, veszprémiek, tudjátok ti: nem boszorkányság, ugye? (Végre a színpadon is mondták! Ugye...)

Cziczó Attila

 

2009.

Fazekas Mihály Lúdas Matyi c. műve nyomán: Döbrögi kontra Lúdas

Írta, szerkesztette és rendezte: Németh József

(BRONZ MINŐSÍTÉS)

 

 

Kép

2010.

Mint kiderült, az ALIG Színpad (Veszprém) idén már kilencedik alkalommal lépett az adácsi deszkákra, Móricz rövid játékával. „A dufla pofon” (rendező: Dobosi Ádám) előadása szinte valamennyi résztvevő fejlődőképes játékát mutatta, egészen briliáns jelenségként Zalavári András perceit kell kiemelnem, aki hitelesen és remek humorral, eszköz-gazdag színészhez méltóan szerzett magának plusz jelentőséget csipetnyi jelenetében. A produkció egésze bronz minősítést kapott.

2015.

Az Alig Színpad régi ismerősökből áll, játékaik mindig vidámságot hoznak a fesztiválra. Így történt ez most is. Házi szerzőjük, Kampós Csaba mesébe öltött fricskával villantotta fel a háború természetrajzát, az önkéntelen hősiességet, az értelmetlen harcokat. A játszók, noha kissé különböző stílusokat képviselnek, könnyedén birkóznak meg a feladattal – talán ezt róhatjuk fel hibaként is. Élvezetesnek találtam Mátyásné Cseh Katalin játékát, s kicsit elfogódottnak a mesélő szerepébe épp csak belebújt Czeiner Cintiát. (Itt is elgondolkodtam azon, hogy micsoda fantasztikus érdem Németh Józsefé, aki már legalább húsz éve tartja egyben csapatát, a nagyszerű közösséget – amelynek jelentős fellépéseihez igazítják szabadságukat a távolba szakadt tagok is.) Alig Színpad / Veszprém (bronz) Kampós Csaba: Bolondok háborúja rendezte: a Társulat és Németh József

 

  

 

 

 

Hozzászólások

Hozzászólás megtekintése

Hozzászólások megtekintése

naigen...

(Csacsa, 2009.11.24 11:16)

"A verses szöveg tolmácsolása nem sikerült egyformán mindenkinek"

Ez a mai napig aktuális:-)

2004

(Vivi, 2009.11.17 16:39)

2004-ben szóbeli kritika volt még, hogy műkörmöm volt, pedig csak Adács felé félúton tudtam meg, hogy játszani fogok, és ez a megjegyzés örök lelki sérülést okozott.... :( :D